KISOSZ Veszprém - Megkérdeztük vállalkozóinkat-kérdőíves felmérés eredménye
Romlottak a kisvállalkozások pozíciói!

VÁLLALKOZÓI KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS

2009.

A KISOSZ érdekképviseleti munkájában már évek óta meglévő gyakorlat, hogy időről-időre kérdőíves felmérés keretében megkérdezzük a vállalkozó tagságot olyan aktuális kérdésekről, amelyek az érdekegyeztetés intézményrendszerében a KISOSZ álláspont kialakítását elősegíthetik. A kérdőíves felmérések gyakorlatában leginkább a vállalkozások saját pozíciójának önértékelésére tettünk fel kérdéseket, hiszen az elmúlt években mind a kereskedelmi boltok, mind a vendéglátó egységek száma csökkent, a kereskedelmi forgalomban pedig a hálózat-független kisboltok folyamatos piacvesztésben voltak. Kiemelt kérdések voltak az uniós pályázatokon való részvételre, támogatások elnyerésére és a banki kapcsolatra vonatkozó kérdések, és az elmúlt években érdekképviseleti munkánk fontos kérdésévé váltak a hatósági ellenőrzések.  

 Ahhoz, hogy a legkisebb vállalkozások érdekeit megfelelően képviseljük, szükség volt egy olyan anyagra, amely a vállalkozások adatait, értékelését tartalmazza, különös tekintettel arra, hogy az OÉT plenáris ülésén a kormányzati oldal részéről is elhangzott, hogy az általános KSH adatok az 5 fő alatti foglalkoztatott létszámmal rendelkező vállalkozásokat nem mérik, miközben a gazdaságban e vállalkozások jelentős súlyt képviselnek, és jellemzően alacsony jövedelmezőséggel és ugyanilyen alacsony bérezéssel gazdálkodnak.

Az idei kérdőíves felmérés kérdéseinek összeállítása során a tagságot alkotó vállalkozások jövedelmezőségére úgy tettünk fel kérdéseket, hogy azokban visszaköszönjön a pénzügyi világválság nyomán kialakult gazdasági válság hatása, azaz értékelhető legyen az árbevétel, a jövedelmezőség, a külső forrásokhoz való hozzájutás, és a kormányzati beavatkozást is igénylő banki hitelezési helyzet a foglalkoztatásra vonatkozó kérdések mellett.  

A fenti előzmények után a tapasztalatokat a vállalkozásoknak feltett kérdések alapján a következők szerint összegezhetjük:

 

1), 2009. évben vállalkozásának árbevétele az előző évhez képest hogyan alakult?

A vállalkozások árbevételének értékeléséhez megadott négy szempont alapján elkészült egy országos helyzetkép, valamint a lakossági vásárlóerő területi megosztottsága miatt a különbségek mérésére egy regionális összegzés is. Az adatsorból megállapítható, hogy mindössze a kisvállalkozások 5%-ának nőtt a forgalma, több mint a felének erősen csökkent, több mint 20%-ának csökkent, így megállapítható, hogy összességében a legkisebb vállalkozói körben a vállalkozások három negyedének a bevétele visszaesett. Ez az érték azért kiemelten fontos, mert eközben a vállalkozás működtetésével együtt járó költségek nem csökkentek, így inflációt meghaladó mértékben emelkedtek az energiaárak, illetve közüzemi költségek, ugyancsak emelkedtek a nem saját tulajdonban működő kisvállalkozások bérleti díjban meglévő terhei is. A forint árfolyam jelentős ingadozása egyes termékkörökben áremelkedést okozott, ezért a változatlan volumenű kereskedelmi forgalomhoz is nagyobb forgóeszközre volt szükség, mint a korábbi időszakban. Tekintettel arra, hogy az árbevételt aktuális értéken kérdeztük, így amennyiben az inflációs hatástól az árbevétel csökkenést mutató adatokat még megtisztítjuk, úgy a helyzet e vállalkozási körben még rosszabb, hiszen az árbevételhez képest az eladott áruk volumene az inflációs korrekcióval még alacsonyabb volt.

 

2), A vállalkozásában jelenleg foglalkoztatott alkalmazottak száma:            

 A KISOSZ a családi jellegű mikro- és kisvállalkozások körében 2008. évben is végzett egy felmérést, ott az üzlethelyiséggel rendelkező kisvállalkozások esetében az egy kereskedelmi, vendéglátó üzletre vagy vállalkozásra jutó foglalkoztatott létszám átlagban 4,8 fő volt.

A szociális partnerek az érdekegyeztetés rendszerében többször jelezték a kormányzat részére, hogy nem csak a nagy csoportos létszámleépítéssel érintett cégek estében, hanem a legkisebb vállalkozások esetében is érvényesül már a létszámcsökkentés szerepe, így a legkisebb vállalkozások is összességében létszám elbocsátók lettek. A 2009. évi felmérés alapján az egy vállalkozásra, illetve boltra jutó alkalmazotti létszám 3,9 fő, azaz a tavalyi és az idei adatok összevetése alapján átlagosan egy 18-20%-os visszaesésről beszélhetünk. A létszámelbocsátások sora, és az alacsonyabb foglalkoztatási képesség azt a lehetőséget veti fel a bértárgyalásokra, hogy amennyiben a vállalkozások jövedelemtermelő képessége tovább csökken a kiskereskedelmi forgalom volumenének további visszaesése miatt, úgy egyrészről nem képesek magasabb bért kigazdálkodni, másrészről egy erőltetett bérfejlesztés további létszámelbocsátásokhoz vezethetnek. A 2010. évre vonatkozó prognózisok a különböző szakértők szerint eltéréseket mutatnak, azonban a jövő évi költségvetés sarokszámai szerint legalább első félévben még további 1-1,5%-os munkanélküliség növekedés várható, miközben a lakossági fogyasztások 2-3%-kal esnek vissza. A KISOSZ érdekkörébe tartozó kisboltok, vendéglátó egységek esetében ez azt jelenti, hogy tovább romlik a pozíció a vásárlóerő visszaesése és az ezzel járó forgalomcsökkenés miatt.

 

3), A vállalkozás által foglalkoztatott alkalmazottak száma 2008-2009. évben:

2008.-ban arra voltunk kíváncsiak, hogy a foglalkoztatottak számának megkérdezése után a foglalkoztatási képesség hogyan változott az egyes régiókban, illetve országosan, ennek során megállapítható, hogy mindössze a vállalkozások 4%-a tudta bővíteni az alkalmazotti létszámot, 72%-a nem változtatott és 24%-a csökkent.

Ha ezt az adatsort egyébként összevetjük az árbevétel csökkenésének kérdéskörével, akkor az állapítható meg, hogy a családi jellegű mikro- és kisvállalkozásoknál jellemző, hogy a visszaesés bekövetkezésekor nincs azonnali létszámelbocsátás, hanem a vállalkozások a saját tartalékaik, vagy egyéb költség visszafogásaik mellett, de megpróbálják az alkalmazottakat megtartani. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy a legkisebb vállalkozások szintjén jellemző a vállalkozások tulajdonosa és az alkalmazottak közötti személyes munkatársi kapcsolat, amelynek során az emberi tényezők a gazdasági racionalitás fölé emelkedhetnek. Mindez azonban azt is jelentheti, és ez figyelmeztetés a bértárgyalások előtt, hogy amennyiben a folyamat tartós, akkor a legkisebb vállalkozó kör a válságra egy időbeni elcsúszással reagál, és amikor a szakértők már a válság végét, vagy a növekedés beindulásának lehetősét prognosztizálják, e kisvállalkozói körben még akkor futnak ki a visszaeséssel járó utolsó intézkedések és a visszarendeződések is egy jelentős csúszással fognak beindulni.

Az előző évi adatok után a kérdés 2009. évre változatlan volt, hiszen elsősorban az időbeni elcsúszásra figyelemmel és a válság ez évi mélyülése miatt a 2009. évi adatok mutatják igazán a trendet. Ehhez képest megállapítható, hogy 2009. évben a megkérdezett vállalkozások 6%-a tudta az alkalmazottai számát növelni, amely az előző évi adatot meghaladja, ugyanakkor már csak 61,5%-a nem változtatott, és az előző évhez képest egy negyedével, 32,5%-ra nőtt azoknak a kisvállalkozásoknak a száma, amelyeknél a létszám csökkent.

 Ahol a foglalkoztatás nőtt, ott valószínűleg a forgalom koncentráció egy jelét tapasztaljuk, azaz vannak kereskedelmi vállalkozások, amelyek előnyhöz jutnak a tönkremenő boltok bezárása miatt. A második fontos szempont, hogy a válság mélyülésével az előzőekben már ismertetett emberi tényező és személyes kapcsolat ellenére megindult az alkalmazottak számának csökkentése a vállalkozásoknál.

Ha figyelembe vesszük azt az időbeni elcsúszását a folyamatok lereagálásának, amely ezt a vállalkozói kört jellemzi, akkor a költségvetésben tervezett adatsorokat is figyelembe véve 2010. évre még további foglalkoztatás csökkenéssel számolhatunk, amely hozzájárulhat a munkanélküliségi ráta emelkedéséhez a szakmán belül, illetve várhatóan tovább folytatódik a boltok számának csökkenése.

A válság nem egyformán érintette a különböző üzletköröket, így a kisvállalkozói körben is igaz, hogy a nagyvállalatokra vonatkozó statisztikai adatoknak megfelelően elsősorban a műszaki, a tartós fogyasztási cikkek, a kultúr- cikkek forgalma esett vissza, ezt követte a ruházat, miközben az élelmiszer kereskedelem visszaesése csak az év második felében és kisebb mértékben került előtérbe. A vendéglátó egységekben viszont a visszaesés folyamatos, 2 év alatt közel 600 vendéglátó üzlet szűnt meg.

 

4), A 2009. július 1-jén bekövetkezett ÁFA emelés a vállalkozás tevékenységének eredményét

A kérdés feltevését az indokolta, hogy a kormányzat az adóátrendezés során a jövedelmekkel kapcsolatos közteher csökkentés érdekében a forgalomra terhelhető elvonásokat növelte, ennek keretében került sor a forgalmi adó évközi emelésére.

A megkérdezett kisvállalkozások részére a forgalmi adó emelése két területen jelent problémát, az egyik, hogy a többlet ÁFA miatt ugyanazzal a forgóeszközzel kisebb mennyiségű árut lehet a kereskedelemben megfinanszírozni, azaz problémák keletkeztek az árukészlet nagyságával. Ennél azonban komolyabb tényező, hogy az ÁFA emelése miatt bekövetkező áremelések a forgalmat tovább csökkentették, azaz az eladott áruk volumene az előz időszakhoz képest még kisebb lett, mert eközben a lakossági vásárlóerő a reáljövedelmek csökkenése miatt alacsonyabb lett.

Mindeközben a kereskedelmi és vendéglátó vállalkozások az egymás közti versenyben megpróbáltak talpon maradni, ezért a szakértők azt állapították meg, hogy a forgalmi adó emelésből fakadó árváltozások egy részét a kisvállalkozók magukra vállalták az árrés terhére. Ez természetesen a vállalkozás saját jövedelemtermelő képességét tovább rontotta.

Az állapítható meg, hogy országos átlagban a forgalmi adó emelés a vállalkozások több mint két harmadát hátrányosan érintette, azaz 70%-uk esetében a tevékenység eredményét rontotta.  

 

5), Vállalkozása finanszírozásához rendelkezik-e banki forgóeszköz hitellel?

Tekintettel arra, hogy a gazdasági válság először a bankoknál jelent meg, és az országok sora bankmentő csomagot biztosított a pénzintézetek részére, külön kellett foglalkozni azzal, hogy a legkisebb vállalkozások szintjén a banki hitelkapcsolatok hogyan alakultak. A Magyar Nemzeti Bank időről-időre közzétett jelentéseiben is szerepelt, hogy a kereskedelmi bankoknál jelentősen csökkent a hitelezhető összegek nagysága, azaz az előző évekhez képest a kihelyezhető összegek mértéke jelentősen lecsökkent, miközben a bankok a magas jegybanki alapkamat figyelembevételével megállapított kamatakciókkal heves betétgyűjtésbe kezdtek.

A megkérdezett vállalkozói kör szempontjából ez a kérdés azért merült fel élesen, mert a kereskedelmi bankoknál a legkisebb családi jellegű mikro- és kisvállalkozások minősülnek a legkockázatosabb ügyfélnek, ezért forrásszűke esetén ezek a vállalkozások lesznek a hitelválság első áldozatai. Ezen a helyzeten csak az tompít némileg, hogy a kereskedelmi bankok gyakorlata miatt a legkisebb vállalkozások egy része korábban is elsősorban saját forgóeszközeire támaszkodhatott, mert a bankok nem ítélték hitelképesnek. Jellemző adat, hogy az uniós országokban a mikro- és kisvállalkozások 70-80%-a rendelkezik banki hitelkapcsolattal, hazánkban ez az arány 20% alatt marad. Mindezek alapján a saját eszközzel gazdálkodó legkisebb vállalkozásokat a banki problémák kevésbé érintették. Az árukészletet rendszeresen banki forrásból finanszírozó vállalkozások számára viszont a hitelezési források bedugulása jelentős problémákat okozott.

Megállapítható, hogy a vállalkozások továbbra sem tudják, vagy veszik igénybe a kereskedelmi bankok forgóeszköz hitelét, hiszen országos átlagban mindössze 18,5%-uk rendelkezik forgóeszköz hitellel, és 81,5%-uk pedig nem.  Ezek az adatok azt mutatják, hogy rendkívül szükség van uniós forrásból az ún. JEREMIE program keretében mikrohitel, kishitel és garanciaeszközök biztosítására a legkisebb hazai vállalkozó kör biztosítására.

 

6), Amennyiben vállalkozásához forgóeszköz hitellel rendelkezik, a törlesztő részletek emelkedtek vagy csökkentek?

A banki forgóeszköz hitel rendelkezésre állásán túl az is komoly társadalmi problémát okozott, hogy a forint árfolyam jelentős változása miatt a kereskedelmi bankok hitelezési gyakorlatában megemelkedtek a törlesztő részletek a deviza alapú hitelek miatt, és a bankok az egyéb költségeiket is igyekeztek átterhelni az ügyfelekre. Ez nem csak vállalkozói, hanem lakossági kérdés is volt, ennek keretében került sor a kormányzat és a kereskedelmi bankok között egy etikai jellegű szabályrendszer elfogadására, amelynek célja elsősorban a lakosság megvédése lakásaik, vagyonul elvesztésétől. A lakossági probléma mellett természetesen kisebb súlyt kapott, hogy ugyanezek a terhek jelentkeztek, és a mai napig jelentkeznek a legkisebb vállalkozásoknál, azaz jelentős számban a hazai mikrovállalkozások hitelhez nem jutnak, de amelyek jutnak, azoknál jelentősen emelkednek ennek költségei.

A törlesztő részletek vonatkozásában országos szinten megállapítható, hogy 17%-ban jelentősen nőttek, 42%-ban pedig nőttek a terhek, azaz a vállalkozások közel 60%-ánál a jövedelemtermelő képességet az árfolyamfüggő törlesztő részletek rontották.

 

 

7), Tapasztalt-e a kereskedelmi bankok részéről nem árfolyam függő, nem hitelhez kapcsolódó általános költségnövekedést?

Az előző kérdésben szereplő árfolyam függő törlesztő részlet változás mellett már jeleztük, hogy az egyéb költségeik tekintetében is a bankok a szolgáltatásaikat drágították, azaz megpróbálták átterhelni mind a lakosság, mind a vállalkozások esetében a rájuk nehezedő költségtöbbletet. Ezért külön kérdés vonatkozott a nem hitelhez kapcsolódó banki műveletekkel együtt járó költségnövekedésre, ez elsősorban azokat a kisvállalkozásokat érinti, amelyek rövid lejáratú forgóeszköz hitellel nem rendelkeznek, de a vevőik, üzleti partnereik miatt jelentős banki átutalásos fizetési forgalmat realizálnak.

Tekintettel arra, hogy ők nem hitelfelvevők, így az árfolyamváltozás miatti veszteséggel nem kellett volna számolniuk, mégis az adatsor országos összesítésében 58%-uk azt tapasztalta, hogy devizahitel nélkül, kizárólag a pénzügyi tranzakciók költségei is a kereskedelmi bankoknál növekedtek. Az egységes vélemény azt is mutatja, hogy a kereskedelmi bankok miközben akciós betétekkel forrást próbálnak gyűjteni egy éles versenyben, közel egyformán emelik azokat az apró tételnek tűnő általános költségeiket, amelyek a vállalkozások jövedelemtermelő képességét jelentősen rontják.

 

8), Megítélése szerint romlottak-e a banki beruházási vagy forgóeszköz hitelhez való hozzájutás feltételei?

Az előző két kérdés összegzéseképpen a vállalkozások megítélésére voltunk kíváncsiak a tekintetben, hogy a korábbi években tapasztalt helyzetükhöz képest romlott, vagy javult a banki kapcsolat, illetve ennek részeként a hitelhez való hozzájutás lehetősége. Az előző két válasz tapasztalatai alapján nem meglepő módon a megkérdezett vállalkozások 79%-a úgy ítélte meg, hogy a banki beruházási vagy forgóeszköz hitelhez való hozzájutás feltételei romlottak, és csak 21%-uk látja úgy, hogy a helyzetük javult.

Mindez tovább erősíti azt a korábban megfogalmazott igényt, hogy az ún. JEREMIE program keretében a hazai KKV vállalkozói kör az, amelyik a leginkább célterülete lehet a támogatásoknak, ugyanis a hagyományos kereskedelmi banki eszközökkel a finanszírozásuk nem megoldható, ennek hiányában romlik a jövedelemtermelő képesség, és ezáltal a foglalkoztatásban betöltött szerepvállalás.

 

 

9), Vállalkozása fejlesztéséhez tudott-e igénybe venni uniós vagy hazai forrású támogatást 2008-2009. években?

A célcsoporthoz tatozó kisvállalkozások hitelezési helyzete mellett külön vizsgálni kellett a hazai vagy uniós forrású támogatások igénybevételének lehetőségét, hiszen a kormányzat a gazdasági válság kezdetekor azt a szándékát rögzítette, hogy a támogatásokkal egyfajta anticiklikus beavatkozást tud a gazdaságban végrehajtani a vállalkozások talpon maradása érdekében.

A pályázati támogatásokhoz való hozzájutás feltételeit ennek megfelelően 2008. év végén tovább könnyítették, így megemelkedett az az értékhatár, amelynél a vállalkozásoknál fedezetet, biztosítékot vagy egyéb garanciát kellett nyújtani. Jelentősen megemelkedett, 40%-ra, a pályázatokhoz kapcsolódó előleg mértéke, ráadásul ezt automatikusan lehetett igényelni, és végül megállapítható, hogy a pályázati elbírálások és szerződéskötések időtartama is jelentősen lerövidült, a legkisebb pályázati összegek esetében szinte automatikussá vált a bírálat, a nyerési értesítés és a szerződéskötés előkészítése.

A kormányzati kommunikációban sokszor szerepelnek sikeres mikro- és kisvállalkozások, érdekképviseleti igényre ma már elmondható, hogy a gazdaságfejlesztési, technológia korszerűsítési pályázatok esetében elkülönített összeg és egyszerűsített eljárásrend vonatkozik a legkisebbekre, ennek ellenére országos szinten a megkérdezett vállalkozások mindössze 9%-a jutott az elmúlt két évben akár uniós akár hazai forrású támogatáshoz.

Az országos kép nem szívderítő e tekintetben.

 

10), Részt vett-e a munkahelyek megőrzésére kiírt OFA pályázaton, FSZH munkaerőpiaci programban, vagy a TÁMOP-2.3.3 pályázaton?

A munkanélküliség gyors növekedése és az elbocsátások miatt a kormányzat először 2009. év elején az OFA Országos Foglalkoztatási Közalapítvány szervezetén keresztül írt ki munkahely megőrző pályázatot, ennek 5,7Mrd forintos kerete nem egészen három hónap alatt kimerült. Ezt követően került sor az FSZH Foglalkoztatási és Szociális Hivatal szervezetén, azaz a munkaügyi központokon keresztül egy munkahelymegőrző munkaerőpiaci programra, amelynek 10 Mrd forintos összegű kerete gyakorlatilag ősz elejére kimerült. Ezek az intézkedések azt célozták, hogy a munkahelyek megőrzése érdekében a vállalkozások a megrendelések csökkenése esetén ne küldjék el az alkalmazottaikat, hanem térjenek át egy négynapos munkahétre, vagy más módon, munkaszervezéssel, a munkaidő csökkentésével oldják meg az átmeneti problémát, bízva abban, hogy kapacitásukra a válság megszűnése után szükség lesz.

A már említett kiírások mellett jelent meg az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében a TÁMOP-2.3.3 pályázat, amely a kieső munkaidőben a munkavállalók képzését preferálja, és erre a kiírásra is folyamatos a vállalkozások jelentkezése. A kérdőíves felmérés készítésével egyidejűleg az OFA újra megnyitotta a tartalékforrásokat, ezért év végéig még további pályázatok beadása várható.

A kérdőíves felmérés keretében a KISOSZ arra volt kíváncsi, hogy a legkisebb vállalkozások tudtak-e élni az állami kiegészítő forrás lehetőségével, és ez hozzájárulhat-e a foglalkoztató képesség megőrzéséhez.

Megállapítható, hogy a legkisebb vállalkozások esetében két tény hátráltatja pályázatokon való sikeres részvételt. Az egyik az a tény, amely az anyagban már korábban szerepel, hogy a legkisebb vállalkozások késleltetve nyúlnak a létszámcsökkentés eszközéhez, a személyes kapcsolat, az emberi tényező miatt, ezért nem reagálnak azonnal a külső forrás megnyílásakor. A másik tény, hogy a nagyvállalatokhoz képest nem rendelkeznek megfelelő apparátussal, szakemberrel vagy szakmai tudással ahhoz, hogy sikeres pályázatokat írjanak, amennyiben azt külső pályázatíró céggel készíttetik el, úgy az tovább terheli az amúgy is csökkenő vállalkozói jövedelmet.

Ilyen körülmények között a kisvállalkozói érdekképviseletek deklaráltan is felvállalták a pályázati lehetőségek és a konstrukciók ismertetését az érintett vállalkozói kör számára, talán ennek is köszönhető, hogy a megkérdezettek 10%-a próbált meg valamilyen formában a pályázatokon részt venni.   

 

 

11), 2009. évben a kötelező minimálbér és garantált bérminimum felett tudott-e bérfejlesztést biztosítani alkalmazottainak?

A vállalkozások jövedelemtermelő képességét meghatározó tényezők és a foglalkoztató képesség vizsgálata után konkrét kérdéseket tettünk fel a vállalkozásoknak a bérezéssel, illetve az alkalmazottakkal kapcsolatban. Mind a kereskedelmi, mind a vendéglátó szakmáról megállapítható, hogy az ágazatok összehasonlításában kifejezetten az alacsony bérrel jellemzett szakmák körébe tartoznak, ezért náluk okozott a legtöbb problémát a minimálbér mellett bevezetett szakképesítéshez kötött garantált bérminimum kérdése. E bérminimum ugyanis a minimálbérhez kötött, de egyben emelkedő arányú volt, ezért a hároméves bérmegállapodás időszaka alatt folyamatosan távolodott el a minimálbértől, hiszen az alapösszeg és a szorzószám is egyszerre változott. Nem véletlen, hogy ez okozta a legtöbb feszültséget a szociális partnerek között a bértárgyalások kapcsán, és a hároméves bérmegállapodás lejárta utáni megállapodás megkötése alkalmával az érintettek a minimálbér és a szakképesítéshez kötött garantált bérminimum közötti különbséget megállapodásukkal csökkentették.

A megkérdezett legkisebb vállalkozásokat egyébként az is nehezebb helyzetbe hozta, hogy amíg a nagy hálózatokhoz tartozó kereskedelmi egységek a munkatársaikat szakképesítés nélküli munkakörökbe sorolták bértakarékosság céljából, addig a legkisebb vállalkozások ezt nem tehették meg, hiszen a boltban szakképesített dolgozónak kellett állnia. Mindez hatványozott igaz a vendéglátó szakmára, ahol a vendéglátó üzletvezetőnek, a szakácsoknak és pincéreknek szintén szakképesítéssel kell rendelkezniük. Mindezek figyelembevételével a két bérkategória emelése a legkisebb vállalkozói körben okozta a legtöbb bérfeszültségeket, és országos átlagban a megkérdezettek mindössze 10%-a tudta a kötelez ő minimálbér és bérminimum emelése mellett a többi alkalmazottnak is emelni a bérét.       

 

12), 2010. évre vállalkozása tudja-e az infláció (várhatóan 6-6,5%) feletti bérfejlesztéssel az alkalmazottak reáljövedelmének növekedését biztosítani?

 

Az előző kérdésre adott válaszokból már arányaiban látni lehetett, hogy a vállalkozások bérfejlesztésre vonatkozó teherbíró képessége hogyan alakul, ezért a bérmegállapodáshoz nagyon fontos volt a saját prognózisuk 2010. évre. A kérdésre adott válaszokból látható, hogy tovább csökken azoknak a vállalkozásoknak az aránya, amelyek infláció feletti reáljövedelem növekedést tudnak biztosítani az alkalmazottaknak, azaz éles összeütközésbe kerül a szakszervezetek reálbér emelési igénye és a vállalkozások bérfejlesztési teherbíró képessége. A kérdőíves felmérésnek az egyik legfontosabb feladata annak a megvilágítása is, hogy a bérfejlesztés kérdése nem erkölcsi kategória, és nem a szándék kérdése, mint azt az országos érdekegyeztetés keretében a szakszervezetek definiálják, hanem reálgazdasági kategória, amely a vállalkozások teherbíró képességéhez igazodik. A feltett kérdések alapján egyértelműen megállapítható, hogy a megkérdezett vállalkozások három negyedének az elmúlt időszakban csökkent az árbevétele, az elmúlt évhez képest közel 20%-kal csökkent a megkérdezettek átlagos alkalmazotti létszáma, a jövedelemtermelő képességet rontotta a forgalmi adó emelése, amelynek egy részét nem tudták átterhelni a vevőkre, és igen alacsony mértékben jutnak hitel vagy támogatási külső forráshoz, miközben költségeik folyamatosan emelkednek. Mindez azt vetíti előre, hogy a megkérdezett vállalkozások jövedelemtermelő képessége folyamatosan csökken, ez pedig nem teszi lehetővé a jelentősebb mértékű bérfejlesztést, illetve egy túlzott mértékű bérigény további létszámelbocsátással, és így a munkanélküliség növekedésével járhat együtt.

 

13), Egyetért - e azzal, hogy valamennyi kereskedelmi és vendéglátó tevékenységhez fennmaradjon a kötelező szakképesítés előírása

2009. őszén a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében megkezdődött egy jogszabály felülvizsgálati és jogalkotási munka, ennek eredményeképpen az országgyűlés elé került az egyéni vállalkozás megindításának újraszabályozása, amely az igazolvány kiváltásához képest egy egyszerű elektronikus regisztrációt ír elő, ezt kiegészítve pedig megjelent a kereskedelmi tevékenység folytatására vonatkozó új szabályozás. Ez utóbbi a vállalkozási indítás mellett az üzletek nyitásának egyszerűsödését hozta magával, egyes kategóriákban engedélyezési eljárás nélkül egyszerű elektronikus bejelentéssel meg kehet kezdeni az üzletben történő értékesítést.

A szakmai szervezetek, így különösen a KASZ Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete és a KISOSZ több tekintetben is éles vitába keveredtek a jogalkotóval, és ennek egyik elemeként a szakszervezet kifogásolta, hogy az egyszerűsítés a szakképesítések eltörlését is célba vette. Amíg a nagy hálózatokban a vállalkozások többsége támogatna egy olyan intézkedést, amely a munkakörök nagy részében eladói szinten a kötelező szakképesítést megszüntetné, addig a legkisebb vállalkozások esetében érdekes volt felmérni az ezzel kapcsolatos véleményeket. Amíg ugyanis a nagy hálózatokban a fogyasztó hozzászokott az önkiszolgáló típusú vásárláshoz, azaz közvetlen eladói információt már nem is igényel, addig a legkisebb mikro- és kisvállalkozások esetében a kereskedelmi boltokban a vevő igyekszik részletesen tájékozódni, azaz elvárja, hogy az alkalmazott az általa forgalmazott áruhoz szakmailag értsen, arról megfelelő információval rendelkezzen. Ezért az az egyszerű kérdés merült fel, hogy egy megalapozott vásárlói döntéshez szükséges-e az eladó tudása, és ehhez kapcsolódik egy felelősség, valamint a szakképesítéshez fűződő bérminimum, vagy a kitett tájékoztatók alapján a fogyasztó kizárólag saját felelősségére vásárol. A megkérdezett vállalkozások véleménye szerint 79%-uk ért egyet a kötelező szakképesítés fenntartásával, azaz szükségesnek tartja a megfelelő áruismeretet, és erről a vevővel történő kommunikációt. Mindez azt mutatja, hogy ebben a kérdésben éles véleménykülönbség fogalmazódott meg a közvetlen értékesítésen alapuló legkisebb üzletek és személytelen önkiszolgáló jellegű nagyhálózatok között.

 

 

+ 1), 2009. év végére vállalkozásának piaci helyzete és jövedelemtermelő képességet megítélése szerint hogyan alakul?

A kérdőíves felmérésen szereplő utolsó „+1” kérdés arra vonatkozott, hogy összefoglalóan a vállalkozások a saját tevékenységük jövőjét hogyan ítélik meg, nyilván a kérdés egy kicsit hasonlít egy vállalkozói bizalmi index felméréshez, és nyilvánvalóan nem kialakult tényeken, hanem várakozásokon és véleményeken alapul, ugyanakkor jelzés értékű lehet az általános érték. A grafikonból megállapíthatóan országos átlagban a vállalkozások több mint egy negyede úgy ítéli meg, hogy a vállalkozása leépülőben van, ezek egy része várhatóan csak ideig-óráig tudja tartani magát, amíg a jövedelemtermelő képesség olyan alacsonnyá nem válik, hogy azt megszüntetni kényszerül. Másik része nyilván megpróbál mindenáron talpon maradni, ezért a vállalkozásoktól is elvárható módon piacon épít, bővít vagy egyéb módon fejleszt. Helyzetüket ugyanis nehezíti, hogy amennyiben a vállalkozásukat megszüntetik, úgy igazi megélhetést biztosító alternatívával a gazdasági válság közepén nem nagyon találkoznak, hiszen egy volt vállalkozó részére még kevésbé van munkalehetőség, mint egy korábbi alkalmazott számára. Nem véletlen, hogy a vállalkozások száma nem csökken, hiszen a tartósan munkanélküliek közül is sokan inkább állami támogatással belevágnak egy vállalkozói tevékenységbe, ha a munkaerő piacon az elhelyezkedést kilátástalannak tartják. Az igazi mérce azonban azoknak a vállalkozásoknak a magas aránya, amelyek vállalkozásukat bizonytalannak ítélik, hiszen ezek esetében még nincs kényszerítő erő a változásra, és ezért nagyrészük majdnem védtelenül várja a gazdaság eredményeinek a változását. Ez a 60% jelentős foglalkoztató képességgel bír, mögöttük és alkalmazottaik mögött jelentős munkavállalói és családi egzisztencia található, ezért nemzetgazdaságilag is létkérdés, hogy a megerősítésüket a kormányzat valamilyen szinten segítse elő. Mindössze alig több mint a vállalkozások 10%-a érzi stabilnak a helyzetét, ami a megkérdezettek tekintetében rendkívül alacsonynak mondható.

A fentiek alapján egy nehéz jövedelmi pozícióban magas költségekkel és külső források nélkül gazdálkodó mikro- és kisvállalkozói kör képe bontakozott ki a bértárgyalásokhoz való felkészülés alkalmával, amely nem teszi könnyűvé a szociális partnerek megállapodását.

 

 

 

Kapcsolódó hírek

2009-11-02 11:16:08

<< Vissza

Regisztráció

Bejelentkezés

E-mail:
Jelszó:

Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Nyereményjáték